Román kori ládák
Ebből a korszakból szép számmal maradtak ránk rácsok, ajtó- és ládavasalatok. Az egyszerű szegecselt laposvaskötés jellemző rájuk. A vasalás főleg gyakorlati célt szolgált, és fejlődése szorosan kapcsolódik az építészetben alkalmazott díszítőelemekéhez. Abban az időben az ajtókat gyakran borították színes vagy festett bőrrel, itt a vasalás még jobban érvényesült. A román kor legfontosabb bútordarabja a láda volt, ahol a vasalás teljesen megegyező volt az ajtóvasalásokkal. Az épületeken található rácsok egyszerűek, keretekből vagy függőleges rudakból álltak. A függőleges rudak közé C vagy S alakú csigákat helyeztek díszítésül.

Gótikus rácsok
A gótikára az éles metszésű, hegyesszögű profilvaskötés jellemző. A biztonsági szempontok itt már háttérbe szorulnak, a művészi formaalakítás kerül előtérbe. A tökéletesedő formák már szinte az ötvösség finomsági szintjét is elérték. A kovácsmesterek itt alkalmazzák először a hidegmegmunkálásnak csaknem minden ma is ismert módszerét. A felgyorsult fejlődés miatt céhekbe tömörülő mesterek titkaikat egymás között őrizték és adták át utódaiknak. A gótikus rácsok általában két csoportra oszthatók: rudas rácsokra és négykaréjos idomrácsokra. A pántok csigás-indás végződését a liliomos, majd a rozettás végződés váltja fel. A nálunk található emlékanyagból a pozsonyi dóm elpusztult szentségházának épségben maradt késő gótikus aranyozott és színezett kovácsoltvas ajtaja érdemel elsősorban említést.

Reneszánsz keresztek
A gótikus vonal szépségét ez a kor teljesíti ki. A vezető szerep a németeké, de jelentős alkotások készülnek Spanyolországban és Itáliában is. A temetői keresztek ebben az időben többnyire kovácsoltvasból készülnek.

Barokk és rokokó bőség
Ebben a stílusban a szimmetrikus kompozíció a divatos, de a 18. század harmincas éveitől a szimmetriát felváltják a sokszor áttekinthetetlen kompozíciók. Hatalmas kovácsoltvas kapuk szinte máig felülmúlhatatlanok (Versailles híres bejárati kapuja, 1. kép). A 18. század utolsó negyedére a görbületek egyenes vonalakká alakulnak át.
A visszafogott klasszicizmus és az utána következő korszakok egyszerűbbek. A kovácsoltvas helyét az öntöttvas veszi át. Majd a szecesszióval ismét fellendül ez a kézművesség, s a kovácsoltvas a korszak fontos díszítő- és szerkezeti eleme lesz. Az építészeti formaelemeken túl megjelenik a kandallóvas, kandeláber, gyertyatartó stb.

Modern művészet
Kovácsoltvas-művességünk történetében a 19. század utolsó és a 20. század első két évtizede kiemelkedő teljesítményt nyújtó kor. A kovácsoltvas alkotások a mai követelményekhez igazodóan egyszerűbb formanyelvűek, és teljes joggal vannak jelen mai környezetkultúránkban.

forrás: http://vasarnap.ujszo.com/

Itt lehet hozzászólni !